Ventilátor

- zenés komédia szerelemről és világvégéről -

Evaristo - Igor Štamulak

Geltruda - Soltis Lehel

Candida  - Anja Drnovšek

Csedró báró - Gorazd Žilavec

Rocca Marina gróf - Sirmer Zoltán

Giannina - László Judit

Suzana  - Tjaša Hrovat

Coronato  - Rok Matek

Crespino  - Huszta Dániel

Moracchio  - Aleš Valič

Továbbá: Klemm Dávid zenekara

Adaptálta: Ira Ratej és Jaka Ivanc

Dalszövegek: Jure Karas

Zene: Davor Herceg

Díszlet: Greta Godnič

Jelmez: Andrej Vrhovnik

Koreográfus: Miha Krušič

Fényterv: Jaka Varmuž

Lektor: Martin Vrtačnik

A rendező asszisztensei: Renata Vidič és Lénárd Róbert

Szlovénra fordította: Srečko Fišer

Magyarra fordította: Lénárd Róbert

Rendező: Jaka Ivanc

A történelemnek vége: a világ elpusztult, a nap nem világít az égen, az emberek éjszaka élnek-éldegélnek. Az apokalipszist ironikus módon csakcsupán azok a nemzetek élték túl, amelyek egyébként az öngyilkossági statisztikák listavezetői voltak...

Ez így elég sötéten hangzik, de ezek a genetikailag módosult, patkányba, nyúlba, macskába oltódott féllények ugyanolyan nevetségesek, mint mi vagyunk. A fiatalok szerelmesek, az öregeknek ezzel természetesen bajuk van, az ajándékok tévedésből mindig annál kötnek ki, akinél nem kellene, és egy eltévedt, méregdrága hűtőszerkezet főszereplővé növi ki magát ebben a szürreális, kacagtató komédiában.

***

„Mindenképp meg kell említeni, hogy a színpadon sokbeszédet használnak: a színészek szlovénul, magyarul, szerbül és olaszul kommunikálnak. Ám nyelvromlásra így sem kerül sor, mivel mindenki őrzi a saját nyelvét. Idális soknyelvű teret kapunk eredményként, ahol mindenki érti a másik nyelvét, de nem hagyja veszni a sajátját. Így történhet meg, hogy a szlovén szóra olaszul felelnek, mégis mindenki ért mindenkit. Nincs szükség közvetítőre és nincs szükség önfeladásra. Hatalmas humanitárius lecke ez, amelyet semmi más nem adhat nekünk, csak a művészet.”

Marij Čuk, Primorski dnevnik, Trst