A Csárdáskirálynő

* * *

Valami bűzlik Budapesten.

Puskapor és harci gázok, hullaszag, egy Monarchia leomló falainak pora. 

Mindebből mit sem érez az orfeumlátogató: a bűzt elnyomja a parfüm, a vaníliaillatú füst, a kiömlött pezsgő, a női bőr fölröppenő, bódító molekulái. Az élet rongyos, de a lányok angyalok. Az asszony összetör, de nincs szebb, mint a szerelem. A háború tombol, de mi húzzuk csak, kivilágos virradatig.

És túl az Óperencián boldogok leszünk. 

A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ

Operett két felvonásban, írta: Stein Leo és Jenbach Béla, fordította: Gábor Andor
Kálmán Imre zenéje
Békeffy István és Kellér Dezső átdolgozása
A JOSEF WEINBERGER LMT. engedélyével

Ferdinánd főherceg - Giricz Attila
Leopold Mária Lippert - Weilersheim hercege- Pongó Gábor
Cecília, a felesége - Banka Lívia, Pataki gyűrű-díjas
Edvin, a fia - Mészáros Árpád, Sterija-díjas
Szilvia, sanzonett -  Béres Pešikan Márta, m. v., Pataki gyűrű-díjas / Ferenc Ágota
Kaucsianó Bóni, gróf - Kőrösi István
Stázi, grófnő - Crnkovity Gabriella
Kerekes Ferkó -  Balázs Áron, Sterija-, Jászai- és Pataki gyűrű-díjas
Miska - Magyar Attila, Erzsébet-díjas
Tábornok - Német Attila
Vokurka-sisters  - Figura Terézia, Jaskov Melinda
Tonelli, Herr Hirtling - Gombos Dániel
Mérő, Báró Groom - Huszta Dániel
Endrei, Mac Grave - Sirmer Zoltán
Serényi, Stein - Berta Csongor, f. h.
Bihary, Gróf Billing - Ricz Ármin, f. h.
Aranka, lány az orfeumban, Klementina, grófnő -  Blaskó Lea, f. h.
Juliska, lány az orfeumban, Krisztina, grófnő -  Molnár Gábor Nóra, f. h. / László Judit
Kleo, lány az orfeumban, Fruzsina, grófnő - Verebes Judit, f. h.
Lujza, lány az orfeumban, Szidónia, grófnő - Orlovity Sztaniszlava, f. h.
Dézi, lány az orfeumban, Amelita, bárónő -  Székely Bea, f. h.
Lili, lány az orfeumban, Konsztanca, bárónő  -   Fülöp Tímea, f. h.

Dramaturg: Gyarmati Kata
Mozgásterv:  Táborosi Margaréta
Koreográfus: Grecsó Zoltán, m. v.
Díszlet és jelmez: Polgár Péter, m. v.
Zenei munkatárs és alap:  Klemm Dávid
Korrepetitor:  Figura Terézia
A rendező asszisztense:  Siflis Anna

Fény: Majoros Róbert
Hang: Bíró Tibor, Lukács Attila
Smink:  Pászti Ágnes
Ügyelő:   Bíró Alekszandra
Súgó:   Lovas Csilla
Fotó:   Srđan Doroški

Rendező: Táborosi Margaréta, m. v.

Az előadást támogatta: Újvidék Város Kulturális Titkársága

A Csárdáskirálynő: A Csárdáskirálynő Kálmán Imre legismertebb és legjátszottabb operettje. Ősbemutatója Bécsben volt 1915. november 17-én a Johann Strauss Theaterben, és 1916 novemberében, az első világháború kellős közepén tartották meg budapesti premierjét. Az eredeti, Éljen a szerelem címet még  munkafolyamat alatt A Csárdáskirálynőre (Die Csárdásfürstin) változtatták. Kálmán sikere a front mindkét oldalán töretlennek bizonyult, operettjét a világ minden táján előadták. A statisztikák szerint minden egyes percben felhangzik valahol egy nóta A Csárdáskirálynőből – színpadon, filmen, rádióban, televízióban vagy a YouTube-on. Egy kortárs bécsi kritikus azt írta a darabról: „Az egész világ két hangot visszhangoz: az ágyúdördülést és A Csárdáskirálynő sikerét.”

Kicsoda Táborosi Margaréta? A magyar színházi tradíció e gyöngyszemét a fiatal Táborosi Margaréta helyezi színpadra, és ez a rendezés új ruhába öltözteti az operettirodalom remekét. Margaréta rendezői karrierjét az Újvidéki Színház kistermében kezdte a Tavasz című előadással, akkor még a társulat színésznőjeként.  Ezután beírta a budapesti SzFE rendező-koreográfus szakát. Nyári gyakorlatát Orleans-ban, Nagy József központjában végezte. A Kosztolányi Dezső Színház nagy sikerrel játssza Az ember komédiája című előadását, amelyet Sziveri János költeményeinek alapján állított színpadra. A NOMUS idei nyitóműsorát színházunk művészeivel és az újvidéki Művészeti Akadémia hallgatóival rendezte. Az utóbbiak tanárként is ismerik: Margaréta Hernyák György tanársegédje.

Táborosi Margaréta: „A Csárdáskirálynő címe a magyar kultúrában összefonódik az operettel, az elérhetetlen nő alakjával, egyáltalán a nőiesség, az előkelőség fogalmaival. Ez az egyik legismertebb operett: a dalait hallhatjuk a lakodalmakban és a rádió kívánságműsoraiban, különböző osztályokba és csoportokba tartozó emberek énekelik őket. Épp ezért furcsa, hogy a vajdasági magyar színház nem sokszor nyúlt ehhez a műhöz. És épp a fenn említett okok miatt nagy kihívás kicsit másképp nyúlni hozzá. Én szeretem a zenés színházat, és A Csárdáskirálynő valahogy a tudatalattinkban él. Ezek mellett a dalok mellett nőttem föl - a nagyanyám egy Oromhegyes melletti tanyán élt, onnét gyalogolt Szegedig annak idején, hogy megnézhesse a híres Csárdáskirálynő-előadást. Éppen a tradíció miatt kihívás, épp amiatt, mert ezt „tudjuk, hogyan kell játszani”, tudjuk, mit várnak el az emberek. Azt szerettem volna újragondolni, mit jelent az operett és mit szeretnénk vele közölni ma. A mai Csárdáskirálynő sokkal önállóbb, döntésképesebb asszony, aki meg tud állni a saját lábán, de, ha operettről van szó, mégiscsak megingatják a nagy érzelmek és a szerelem.”

Gyarmati Kata, dramaturg: „Nem lehet zenét szerezni akkor, amikor gépfegyverek ropogásától és ágyúdörgéstől visszhangzó frontokon öli egymást a világ" – írta Kálmán Imre. Dehogynem! A legkeményebb háborús években született A Csárdáskirálynő. Forrt az egész világ,  emberek haltak meg tömegével, országok estek szét... de valamitől mégis hatalmas siker lett ez az operett. Slágereit dúdolták a fronton, mulatókban, Bécs és Budapest utcáin... A cukormázas külcsín mögött megbúvó fájdalmas életigenlés története ez. A szinte lehetetlen, valószerűtlen élethelyzetek meseszerű szövevénye alatt ott forrong a lázadás, az opponálás érzete. Társadalmi különbségek, osztályellentét, hazugságok mögött megbúvó sorsok, igazi érzelmek és valós problémák rejtőznek ebben a műben.

És a legizgalmasabb az egészben, hogy ezt a  a Te rongyos élet, a Jaj, cica, A lányok angyalok, A Hajmási Péter unalomig ismert, és rajongásig szeretett soraiban, dallamaiban lehet megtalálni. Operett ez, a javából. Sok szeretettel várunk mindenkit.”

Banka Lívia, Cecília, a Csárdáskirálynő: „A mi királynőnk olyan asszony, aki előtt tiszta a cél, és bármit elkövet, hogy el is érje. Semmit sem enged át a véletlennek. Valamikor ezért hagyta el a szerelmét és indult el egy új, ismeretlen világba. Négyszer cserélt férjet, végül egy hercegnél kötött ki, sőt, még egy csak háromszáz évre visszamenőleg bizonyíthatóan kékvérű családoknak járó kitüntetést is beszerzett. És sikerrel járt. Amikor elhatározza, hogy elválasztja egymástól fiát és a sanzonettet, semmitől sem riad vissza... De a szerelem persze ismét győzedelmeskedik. Legalább az operettekben, ha másutt nem is. “

Béres Pešikan Márta, Szilvia: „Sokszor halljuk, hogy az operett nem kihívás, vagy nem úgy kihívás, mint Csehov vagy Shakespeare. Én azt hiszem, mégiscsak az: megtalálni a mélységét és a nemességét ennek a szerepnek. Manapság trendi szociológiai, politikai dolgokkal foglalkozni, politikailag állást foglalni, de valahogy nem trendi a szerelemről beszélni. A felnőtt, eszes embereknek hülyeségnek tűnik ezzel foglalkozni, mégis, azt hiszem, velük is megtörtént, hogy lángra gyúltak. Ha nem, nem lehetett belőlük ember. A Csárdáskirálynő számomra csupa szerelem. Persze nem naiv, Szilvia olyan helyen dolgozik, ahol a test a minden. Úgy tesz, mintha ez nem érintené túl mélyen, miközben szörnyű hatással van rá. Ez az előadás időgép lesz az embereknek. Időgép a szerelemhez, amely valamikor mindent jelentett nekik, de időközben elveszett, elfelejtették. Ezt az előadást nézve a publikum el fog veszni a szerelemben, abban a fajta szenvedélyben, amely mély nyomot hagy és jellemalakító szerepe van. Eltűnni a szerelemben... ez a jó szó, amit kerestem, miközben ezen az előadáson dolgoztam.”