Ljubomir Simović: A Šopalović vándortársulat

Rendező
Táborosi Margaréta
Nagyterem
Előadás hossza
120
perc
Premier
08.05.2023.
Szünettel


Ljubomir Simović drámája – a XX. századi szerb drámairodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása –
először látható magyarul. Az előadás az Újvidéki Színház és az Újvidéki Művészeti Akadémia végzőseinek közreműködésével valósult meg.

 

Szereposztás:

A Šopalović vándortársulat színészei:
Vasilije Šopalović, társulatvezető – BALÁZS ÁRON
Jelisaveta Protić, színésznő aranysárgában – BANKA LÍVIA
Sofija Subotić, színésznő lilában – HODIK ANNABELLA
Filip Trnavac, színész két álarccal, amelyek mögött tán ott egy harmadik is – KŐMŰVES CSABA BENCE

Megszállók:
Meizen, német, a Sicherheitspolizei (SIPO) tisztje, rendőrségi koordinátor – SIRMER ZOLTÁN

Kollaboránsok:
Milun, a városőrség szakaszvezetője – HUSZTA DÁNIEL
Zsiger, verőlegény, véres nyomot hagy maga után – OZSVÁR RÓBERT

Užiceiek:
Blagoje Babić, flaskával – NÉMET ATTILA
Gina, a felesége, teknővel – KRIZSÁN SZILVIA
Simka, Adžić tűzérségi őrnagy fiatal özvegye, gyászban – SZABÓ REGINA
Dara, szövőnő – FIGURA TERÉZIA
Tomanija, az árnyéka – FERENC ÁGOTA

A városi nép:
DUPÁK FANNI, MEZEI GRESÁK LEA, VARGA BENJÁMIN, LÁSZLÓ ROLAND, DUDÁS DÁNIEL ÉS TÓTH DÁNIEL

 

Fordítás: Lénárd Róbert
Zeneszerzők: Szögi István & Dienes Ákos
Díszlettervező: Huszár Kató
Jelmeztervező: Sikó Doró
Fényterv: Majoros Róbert
Hang: Dienes Ákos, Vukašin Vojvodić
Fény: Bíró Tibor, Zelenka Antal
Ügyelő, súgó: Lovas Csilla
Rendezőasszisztens: Hajdú Sára
Plakátterv: Törteli Réka
Fotó: Marija Erdelji

Az előadás támogatója: Újvidék Város Kulturális Hivatala, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és Újvidéki Művészeti Akadémia

 

Táborosi Margaréta, rendező: "Egy megrendítő történet a színház és a művészet szerepéről háborús időkben. Užice városában, a második világháború idején járunk. Az akasztások, a kivégzések és a polgárok megfenyítése mindennapos a megszálló német hatalom által. A helyi erők titokban ellenállást szerveznek, az éhezés és a nélkülözés beférkőzött az emberek életébe. Ebbe a bizonytalan légkörbe érkezik meg a Šopalović vándortársulat, hogy bemutassák Friedrich Schiller Haramiák című drámáját. A színészek és az užiceiek élete is megváltozik ezen a napon, visszafordíthatatlanul. Bármennyire rossz szemmel nézik a helyiek a színészek jövetelét, az ő művészetük és művészetbe vetett hitük, az alatt az egy nap alatt, amíg a városban tartózkodnak, a való életre hat és annak tart tükröt. Egyszerre félelmeteset és felemelőt."

Balázs Áron, Vasilije Šopalović: "Hol van a határ a színház és az élet között? A színház folyton az életből merítkezik, az élet pedig sokszor színházra hasonlít. A közös bennük az, hogy egyikben is, másikban is célokat kell elérni, akadályokat leküzdeni, problémákat megoldani, vagyis túlélni. Ebben a darabban sincs másképp. A város lakói és a frissen érkezett vándortársulat is csak egy dolgot szeretne, akar. Túlélni. De akárcsak az élet, a színház is tele van meglepetéssel, és ilyenkor felmerül a kérdés: Hol a rendező? Hol a súgó? Hol vagyok én? De Shakespeare bácsi ezt tőlem sokkal szebben megfogalmazta:

“Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.”
(Fordította: Szabó Lőrinc)

Képgaléria

sopalovic

Partnereink

Kövessen minket a Facebookon