Venczel Valentin levele a társulathoz

Az alábbiakban Venczel Valentin igazgató az Újvidéki Színház társulatához írt levelét olvashatják!

Kedves Kollégák,
az Újvidéki Színház művészei, munkatársai!
Kettős karanténból szólok Hozzátok – 28 napos „határátlépő” és 65 év feletti „különösen veszélyeztetett csoporthoz tartozó” online-igazgatóként. Ez utóbbi kínoz leginkább, a home office virtualitása. A virtuális térben kell valós életeket befolyásoló döntéseket hozni, cselekményeket végezni, tanácsokat adni.
Most, hogy exponenciálisan megszaporodtak a virológusok, epidemiológusok, szociálpszichológusok és minden más katasztrófaszakértők, igen nehéz szakavatottabb és hasznosabb tanácsod adni, mint a „MARADJ OTTHON”.
Igen, maradj otthon, éld túl a mai napot, hogy megélhesd a holnapit. Nekünk, akik a legillékonyabb művészettel foglalkozunk, ez a pillanatban élés a lételemünk, hiszen tudjuk, hogy amit ma produkáltunk, az holnap már nem érdekes és hogy mindent mindig előlről kell kezdeni.
Telán ezzel, a pillanatban élés képességével tudjuk majd a többieknél kicsit könnyebben áthidalni az információhiányt, ami jelen helyzetünkre a legjellemzőbb. Tudjuk, hogy egészségügyi katasztrófa van, de érezzük, hogy valami más is fenyeget... nos, ezeknek a lehetséges „valami másoknak” a projekcióitól óvjuk magunkat és környezetünket. Éppen elég nagy baj az, ami látható és egyértelmű, felesleges kivetíteni valamit, ami több vagy rosszabb ennél.
Amint arról már tájékozattunk benneteket, az Újvidéki Színház még a válsághelyzet kihirdetése előtt meghozta azokat az intézkedéseket, amelyek a Színház művészeinek, munkatársainak egészségmegőrzését és relatív anyagi biztosítottságát célozták meg. Ügyeleti rendszer működik, és amit virtuálisan el lehet végezni, azt elvégezzük – néha még többet is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Színház munkatársai napi kapcsolatban legyenek egymással és most csakugyan családtagoknak tekintsék egymást, akikről minden pillanatban mindent tudtok.
Olyan válságban vagyunk, amely az emberekből a legjobbat és a legrosszabbat is ki tudja majd hozni. A jókat ismerjük el és köszönjük meg őket, a rosszaknak pedig bocsájtsunk majd meg...
Sokan hangoztatják, hogy „ez után semmi sem lesz úgy, ahogy volt”, hogy most mindenj megvltozik, satöbbi... Ajánlom hogy várjunk ezzel és éberen figyeljük, hogy ki mit tesz a jelen pillanatban azért, hogy minél többen, minél kevesebb áldozattal éljük túl ezt a helyzetet, amelyre (néhány beavatott kivételével) senki sem számított.
A színház megmarad, csak ügyelnünk kell (legalább nekünk), hogy a színészek ne cserélődjenek le színházon kívüli civilekre. Az előadásokat pedig ne valahol a színházakon kívül csinálják. Most nagyon nem volna jó, ha Shakespeare-nek lenne igaza, hogy a világ színház és „színész benne minden férfi és nő”.
Ölellek benneteket,
Venczel Valentin
igazgató

Partnereink

Kövessen minket a Facebookon