
- zenés komédia szerelemről és világvégéről -
Evaristo - Igor Štamulak
Geltruda - Soltis Lehel
Candida - Anja Drnovšek
Csedró báró - Gorazd Žilavec
Rocca Marina gróf - Sirmer Zoltán
Giannina - László Judit
Suzana - Tjaša Hrovat
Coronato - Rok Matek
Crespino - Huszta Dániel
Moracchio - Aleš Valič
Továbbá: Klemm Dávid zenekara
Adaptálta: Ira Ratej és Jaka Ivanc
Dalszövegek: Jure Karas
Zene: Davor Herceg
Díszlet: Greta Godnič
Jelmez: Andrej Vrhovnik
Koreográfus: Miha Krušič
Fényterv: Jaka Varmuž
Lektor: Martin Vrtačnik
A rendező asszisztensei: Renata Vidič és Lénárd Róbert
Szlovénra fordította: Srečko Fišer
Magyarra fordította: Lénárd Róbert
Rendező: Jaka Ivanc
A történelemnek vége: a világ elpusztult, a nap nem világít az égen, az emberek éjszaka élnek-éldegélnek. Az apokalipszist ironikus módon csakcsupán azok a nemzetek élték túl, amelyek egyébként az öngyilkossági statisztikák listavezetői voltak...
Ez így elég sötéten hangzik, de ezek a genetikailag módosult, patkányba, nyúlba, macskába oltódott féllények ugyanolyan nevetségesek, mint mi vagyunk. A fiatalok szerelmesek, az öregeknek ezzel természetesen bajuk van, az ajándékok tévedésből mindig annál kötnek ki, akinél nem kellene, és egy eltévedt, méregdrága hűtőszerkezet főszereplővé növi ki magát ebben a szürreális, kacagtató komédiában.
***
„Mindenképp meg kell említeni, hogy a színpadon sokbeszédet használnak: a színészek szlovénul, magyarul, szerbül és olaszul kommunikálnak. Ám nyelvromlásra így sem kerül sor, mivel mindenki őrzi a saját nyelvét. Idális soknyelvű teret kapunk eredményként, ahol mindenki érti a másik nyelvét, de nem hagyja veszni a sajátját. Így történhet meg, hogy a szlovén szóra olaszul felelnek, mégis mindenki ért mindenkit. Nincs szükség közvetítőre és nincs szükség önfeladásra. Hatalmas humanitárius lecke ez, amelyet semmi más nem adhat nekünk, csak a művészet.”
Marij Čuk, Primorski dnevnik, Trst